A magyar irodalom története 1800-ig

Fazekas Mihály

Julow Viktor: Fazekas Mihály.-Bp.: Szépirodalmi K. 1982. 228-253.p.

 

Anatólia-Töröko.-Sultantepe (Eskisehir: Ankara, Isztambul között félúton)

1951. ásatás-ékírásos agyagtábla-ankarai archeológiai múzeum

O.R Gurney (oxfordi egyetem asszírológiai előadója) dolgozta fel

Táblák: Szennaherib (i.e. 750) az asszír királyság bukásáig (i.e. 606) készültek: templomi iskola termékei, eposztöredékek, költemények, orvosi, csillagászati feljegyzések

Összesen 572 tábla

 

Legérdekesebb: A nippuri szegény ember meséje-négyütemű sorokból álló verses elbeszélés, i.e. 701-ben másolta egy írnok.

A sultantepei ásatás tetején egykor Szin napisten temploma állott, mellette egy kisebb épület falánál találták meg, ahol egykor akadémia állott: Nabu-aha-iddin.

Nem a legkorábbi feltárt anyag, mert alapja a szájhagyományban gyökerezik, visszanyúlik i.e. 2. évezred 2. felére-feltehetően Sumér eredetű (egykorú az emberi kultúrával)

A nippuri szegény ember meséje: egy szegény vesz egy kecskét, amit elvisz a városbíróhoz, hogy elkészítse neki lakomául és így ő is kap belőle, de a kapuőr csak kis idő múlva engedi be. A városbíró fizetségül adott neki egy csontot, egy inat, és egy harmad sört. ("Háromszor fizetek vissza neked egy helyébe"). Elment a királyhoz és kért tőle egy hintót, mely a nemesek ismertetőjele. Visszament a városbíróhoz és mikor az elaludt a templom építésére szánt pénzt elcsente, és a pénzes ládát üresen nyitva hagyta, majd jól elverte a városbírót. A szegény ember leborotváltatta haját a borbélynál és bekente magát hamuval, majd doktornak adta ki magát, aki a sötétben gyógyít. Ismét sikerült jól elvernie. Harmadjára egy embert megkért, hogy kiáltsa el magát, hogy ő a kecskés ember, ezután mindenki őt kereste, és a szegény ember az egyedül maradt városbírót a híd alól előbújva harmadjára is félholtra veri a bírót.

A asszír mese és Fazekas Mihály művének témája szinte teljesen azonos.

Hasonló a cselekmény és a szerkezet:

  1. A hős helyzetének bemutatása, találkozás a nagyúrral, az úr igazságtalansága, a hős bosszúfogadalma
  2. az első csel (nem azonos) és bosszú
  3. második csel (orvosnak öltözve)
  4. harmadik csel (másik személy segítségével)

Eltérés: az első cselvetés: -királyküldötte, -ács, céljuk azonos: ÁLCÁZÁS

Ahhoz képest, hogy 4000 év a különbség, 4 világrészen vándorolt keresztül, a különbségek csekélyek.

Ezen a témán alapul a csuvas folklórból származó Ne bántsd a jött-ment parasztot! c. mese

A Lúdas Matyi közvetlen forrásaként csak olyan országból való változat jöhet számba , ahol Fazekas megfordult.

Variánsok voltak: norvég, francia, katalán, olasz, szicíliai

A francia legvalószínűbb, mert a forradalmi háborúkban hallhatta, de ebben nincs meg a négy levonás.

A 3. csel Fazekas egyéni leleménye is lehetett volna, de erre rácáfol az asszír történet.

Más forrás: Ezeregyéjszaka meséi-lánynak öltözve veri el a főnököt- ez Plautus: Casina c. komédiájában van jelen, innen mehetett át az arab folklórba, innen az Ezeregyéjszaka meséibe.

Másik út: grúz, örmény- ahol szerepel a más személy bevonása. Ezek az Ezeregyéjszakai változatra mennek vissza

Az orosz folklórban is elterjedt: Tolsztoj: I. Péter-ében az egyik szereplő mondja el a történetet.

Korompay Bertalan 1956-ban 4 ukrán és 5 orosz népmesét ismertetve rámutat arra, hogy Kelet-Európában kell keresni a Ludas Matyi eredetét. Az egyikben szó van a gúnár körüli konfliktusról (volt Galíciában Fazekas katona, de Ukránul valószínűleg nem tudott.)

Közel áll Faragó József által lejegyzett történet (1953-ban Ludass címen)- csángó magyar népmese

A bosszúállás története fel van cserélve és hiányzik az ács motívum.

Fazekasnak volt esélye megismerni a moldvai magyar lakosságot, mert járt Forrófalván és Klézsében is. Óromániai hadakozása idején egy csángó mesélőtől hallhatta. Erre bizonyíték az alcím: Egy eredeti magyar rege.

De nem mondható, hogy ez lenne a közvetlen forrás, mert a csángó változatba híd alá bújik, amely az asszír eredetre nyúlik vissza.

Román népmese: A ludas ember: ebben már erdőben rejtőzik el

Ellenérv. Sosem járt Erdélyben csak 1825-ben, nincs adat Fazekas román tudásáról, de valamennyire meg kellett tanulnia, mert írt verseket egy román parasztlány iránti vonzalmáról (Ruszándához)

Ma még nem tudjuk eldönteni, hogy óromániai, vagy csángó mesét dolgozott fel Fazekas.

 

Balázs Sándor

Fazekas Mihály: Lúdas Matyi

Kísérlet egy újabb megközelítésre

(In: It. 1994. 4.sz 620-624.)

 

Hatalom és egyén harca, ez utóbbi művészi egyensúlyozást igényel. Nem elég a fizikális győzelem, ezért kell a hatalmat fizikálisan is legyűrni. A történet örökéletűsége a külső, a szellemi győzelem. Így a mű maga is tényleges győzelmet arat elolvasásakor.

 

Matyi lézengő suhanc maradt volna, csak a konfliktus teríthette öntudatra. Matyi bosszúvágya csak a szellemben és a szellem által diadalmaskodhat a hétköznapok hatalma felett. Az öntökéltség végcélja a bosszúállás.

 

Fazekas a négy kontinenst bejáró alaptörténet-változatok lélektani ferdüléseit és egyensúlyhiányait kikerülve művét bosszú-fázis sorba illesztette. Az első és második verés közt viszonylag rövid idő telik el, a harmadik verés elkülönítésére figyelmeztet. Itt már időben is és Matyi alkatában is nagyobb eltérés van. A 4. levonásban Lúdas Matyi kezdi elfogyasztani saját értékeit. Okossága mellé a pénzt hívja segítségül: alkalmaz egy kamaszt. S mi marad, az az elfáradt bosszúálló. Mivel a verés monotonná vált, szinte törvényesedett. Kilép a történetből. Ennek oka, életbeli státuszának megváltozása.

 

Döbrögi azonban a verések után fokozatosan szegényedik, megismeri a rettegést, a kiszolgáltatottságot. Matyi fokozatosan gyarapszik: az első bosszúra gyalog, amásodikra gebén, a harmadikra már paripán érkezik Döbrögi halála reálisan is hőssé avatná elszenvedőjét.

 

Fazekasnál az első verés a tulajdonképpeni bosszú. A fondorlatban nemcsak a testi épség, hanem a tulajdon is elvész. A hatalom legkényesebb részére tapos: magántulajdonát pusztítja. A második verés nem a hatalom, hanem Döbrögi lidércálmából búvik elő, mintha ez a személyes bosszút hivatná szolgálni.



Héjja Áron

Fazekas Mihály élete és a Nyári esti dal

Fazekas Mihály 1766-ban született Magyarország északkeleti részén, Debrecenben. Egész életén keresztül tipikus lokálpatrióta volt, igai hazájának szülővárosát emlegette, mint "édes hazám". Természetesen ez a hazatudat jól megfért a nemzeti érzéssel, a magyarságtudattal. Ez a különleges attitűd a város jellegéből fakadt, amely valószínűleg manapság is megvan az ottaniakban. Debrecen régies, már-már törzsi jellegű város, lakóit, a "debrecenieket" erős összetartozásérzés fűzi egymáshoz, valamint a szülőhelyhez. Fazekas figyelemreméltó, találó és igen érdekes megfogalmazása szerint: "a legnagyobb falu egész Európában". Amennyiben szükséges hasonlítanom bármihez, illetve bármely más helyhez, szerintem olyan, mint a szigetország, Nagy-Britannia. Nagy területű, gazdag; de konzervatív és bár saját maga által, de erőteljesen izolált bizonyos értelmekben.

            Természetesen gazdag műveltségének alapjait későbbi jóbarátjával, Csokonaival párhuzamban, a Kollégiumban szerzi. A korabeli leírások szerint kegyetlen hely ez, szigorú és túlontúl erkölcsös is. Egy igazi középkori jellegű vallásos iskola, ahol a legfőbb tan a Biblia, ahol a legfontosabb a kálvinista vallási dogmákhoz való ragaszkodás egy életen át. Fontos megemlíteni, hogy az oktatás módszerét a felvilágosult gondolkodók, így például Kazinczy és Kölcsey erőteljesen bírálták, mivel ósdi, idejétmúlt, korszerűtlen és merev. Jellemző volt, hogy az eleve cenzúrázott műveket egyszerűen meg kellett tanulni, korabeli szakkifejezéssel élve "bebiflázni" majd ismertetni és felmondani.

Fazekas már akkoriban, tanulóévei alatt – előrevetítve ezzel bő tíz évig tartó hivatását – szerette a katonásdit. Ennek jegyében rendszeresen vállalt úgynevezett "vigilt", azaz éjszakai kollégiumi őrséget. Munkáját tökéletesen és lelkiismeretesen végezte (csak úgy, mint a későbbiekben).

Visszatérvén a műveltség megszerzéséhez, illetve tanulmányaihoz, verstanból a mestere Dr. Földi János volt, a nagyszerű tudósember és költő (aki többet között a nyugat-európai verseléssel foglalkozott illetve tökéletesítette azt, ami később a korban igen divatossá vált a költők körében), a kor polihisztora. Tőle tanulta meg a versszerkesztés alapjait, tőle leste el a rímelés csínját-bínját, valamint a művészetében meghatározó rokokó stílust.

A rokokó a francia rocaille = kagyló szóból származik, tulajdonképpen a barokk egyik utolsó hajtása, annak vallási jellege nélkül. A klasszicizmus mellett a 18. század meghatározó stílusirányzata, amely leginkább az irodalmi szalonokban és azok környezetében élt. Jellemző rá, a gyönyörködésre és gyönyörködtetésre való igény (pontosan ilyen a majd a későbbiekben

ismertetendő Nyári esti dal). A formai virtuozitás áll mindenek felett, a témák egyszerűek, általánosak, de a mód, amellyel írnak róla, könnyed, szelíd, cifra, idilli, tehát majdhogynem gyermeki.

Fazekas költészetének meghatározó darabjai ezen rokokó stílusban íródtak, amelyre jellegéből adódóan jellemző a csodálatos, gyönyörködtető tájleíró versek sokasága, melyek érintenek mindent, ami a természethez köthető. Legyen az egy évszak (legfőképpen és természetesen a tavasz), egy virág, egy napszak, vagy akár egy csodás hang. A Nyári esti dal például tökéletesen besorolható ebbe a rokokós tájleíró kategóriába. Igazi kicsipkézett műremek.

 

Nyári esti dal

 

Halkkal ingó lanyha pára!

Szálldogáló harmatok!

Kis furuglyám lágy szavára

Tiszta hangot adjatok;

Lengd be véle gyenge szellet

Sík mezőnk határait,

A juhász a nyájja mellett

Hadd fülelje sorjait.

 

Míg az estve bíborozza

A lement nap hajnalát,

Míg az éjj becsillagozza

Szétterítva fátyolát:

Addig a menny főldre hinti

Balzsamának harmatit,

S új erővel áldva inti

Új örömre állatit.

 

A mocsáros nép kuruttyol,

Prüccsög a sok kis bogár,

Réce hápog, fürj palattyol,

Hangicsál egy kis madár.

Jó napunkat felcserélő

Édes esti hajnalom!

Téged áld e tenger élő,

Téged áld e kis dalom.

 

Harmatoddal részegűlve

A virággal tarka rét,

Hímja nővel egyesűlve

Néked ontja fűszerét.

A nap éles fénnye súllyán

Minthogy úntig szenvedett

A kaszás, a szűre ujján

Alva tisztel tégedet.

 

Óh, palolj rá, csendes este,

Nyugtató lehelletet,

Hogy törődött vére, teste

Újra nyerjen életet.

Szállj le rám is sátorozva,

Szenderítő nyúgalom;

Közbe-közbe szunnyadozva

Csendesedj le, kis dalom.

 

 

            A verset elolvasva az első benyomás az lehet, hogy egyszerű és kedves. Egyszerű, a témaválasztásból adódóan, hiszen egy nyáron nagyjából kilencven este van. Tulajdonképpen

ez azt jelenti, hogy e vers mindennaposnak mondható. Kedves, mert a témáról (az imént említett estékről) odaadó lágy hangon szól. Az öt versszak tulajdonképpen egyszerűen elmeséli a naplementétől a költő, illetve a táj álomba szenderüléséig tartó időszak élményeit. A tökéletes rímszerkesztés is rögtön feltűnik, keresztrímeket alkalmaz, tehát minden második sor rímel (a b a b c d c d ...). Különösen szép, ahogyan a költő, az egyébként a kor jellegéből adódóan (a nyelvújítás környékén járunk, hiszen a vers 1823-ban íródott) nehézkes nyelvezettel bánik. Ehhez hozzájárul, hogy Faludi Ferenctől, a nagy példaképtől vette át a vers nyelvezetét illetve jellegét is. Bíró Ferenc szerint nagyban hasonlít Faludi Tündérkert című költeményéhez, de a szakirodalom Faludi költeményét ítéli jobbnak.

            Feltűnően sok az 'l' betűt tartalmazó, illetve 'l' betűvel kezdődő szó, különösen az első versszakban (például: lanyha, lágy, lengd). Ezek mind-mind adnak egy alaphangot, alaphangulatot a versnek, hiszen e szavak lággyá, kellemessé formálják a hangzásvilágot. Egyébként a hangokkal való játék végig megfigyelhető a versben, esetenként még hangutánzó szavakat is alkalmaz, a harmadik versszak hemzseg ezektől (például: kuruttyol, prüccsög, hangicsál). Az öt versszak különleges aurával bír, hiszen egységben vannak, azonban egyenként is közel perfektül megállják helyüket, egy-egy epizódot láthatunk, hallhatunk a nyári estéből.

            A vers első négy sora tulajdonképpen megszólítja a természetet, illetve a langyos estét. Erre utal a két felkiáltójel is. A megszólítás úgy hat, mint az eposzokban a múzsához szóló segélykérő rész: "Tiszta hangot adjatok!". Itt a dolgos juhásznak kér pihentető zenét a természettől. A második versszakban eljön az este, azonban nem a szokványos módon, hiszen "Míg az estve bíborozza /A lement nap hajnalát" véleményem szerint inkább a lement nap bíborozhatja be, tehát festheti pirosra az eget, és nem fordítva, azonban ismerve Fazekast, szó sincs tévedésről, csupán ezzel az inverz játékkal szétfeszíti a jelentést. Egyik legkedvesebb sorom, és ebben a versszakban található: "Szétterítve fátyolát" egyszerűen a fátyol szó nagyon kellemesen hat a fülnek. A versszak utolsó soraiban a Föld összes teremtményére kiterjeszti a képet, áldást és örömöt ad reájuk a természet. A harmadik versszakban, mely egyébként a legegyszerűbb, leírja a már az előbb említett hangutánzó szavak segítségével az alföldi lápos vidék lakóit. Így megjelenhetnek a békák, a kacsák, bogarak illetve minden olyan apró teremtmény, mely e vidékhez köthető. A versszak második felére hangulati váltás következik: a költő beleírja magát a versbe, áldja a természetet "áld e kis dalom", a vers majdhogynem ódává alakul. A negyedik strófában megjelenik a természet ősi ereje, a születés, a teremtődés. Feltételezi (joggal), hogy minden élő önnön születésével és teremtései által magát a natúrát szolgálja "Néked ontja fűszerét". Itt is, mint az eddig, a versszak második fele vált a témán, párhuzamban az elsővel, megjelenik a táj egy tipikus személyisége, a paraszt, vagyis ahogy Fazekas írja: a kaszás. Meg kell hogy jelenjen az ember, bizonyítva a természet felsőbbrendűségét, hiszen kipiheni a nap fáradalmait, de ez teljes tökéletességgel csak a természethez közel illetve mélyen benne lehetséges. A poéta a kaszáló paraszt alakjában adja meg a kellő tiszteletet a vers alanyának.

            Az utolsó versszak egy kissé rendhagyó, hiszen itt már nincs témaváltás az első és az utolsó négy sor között, az egész egy kerek befejezés. Nyugalmat kér, melyet meg is kap, saját magát illetve e világ lakóit is aludni téríti a már megszokott lágy, kellemes és költői formában ("Szenderítő nyugalom / ... / Csendesedj le, kis dalom.").

            Személy szerint kezdetben igen szkeptikusan álltam mind a stílushoz, mind a költőhöz, mind a vershez. Azonban ahogy mélyebbre kerültem, rá kellett hogy ébredjek, hogy ezek az érzések megvannak bennem is, persze nem egészen ilyen formában. Korábban a rokokó, egészen idáig távol állt tőlem túlzó játékossága, negédessége és kedvessége miatt, de sikerült megtalálnom az ebben rejlő pozitív érzéseket.

 

 

Felhasznált szakirodalom:

 

Bíró Ferenc: A felvilágosodás korának magyar irodalma (Balassi Kiadó, Bp., 2003.)

Julow Viktor: Fazekas Mihály (Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1982.)

Fazekas Mihály összes költeményei (Magyar Helikon, Bp., 1976.)


Szűcs Ottó

Create a Free Website